Ingatlanárverési hirdetmény Apagy külterület 095/29 hrsz.
2024-11-13A hirdetmény megtekinthető itt.
TESTVÉRTELEPÜLÉS
Székelytamásfalva
Székelytamásfalva (1899-ig Tamásfalva, románul Tamașfalău): falu Romániában Kovászna megyében. Kézdivásárhelytől 15 km-re délnyugatra a Zabola-patak mellett, annak a Feketeügybe torkollása közelében fekszik. Zabolához tartozik. Közelében feküdt a tatárok által elpusztított Domonkosfalva.
A Thúry-Bányai-kúria 1810 és 1820 között épült empire stílusban. 1910-ben 590 lakosából 1 kivételével mind magyarok voltak. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 586 lakosából 1 román kivételével mind magyarok voltak. A helyi Tamásfalvi és Thúry családból sok neves katona került ki.
(forrás: Wikipédia)
A Falu történetéről dióhájban
Székelytamásfalva, a Keleti-Kárpátok lábától hat kilométerre, a Feketeügy folyó középfolyásánál elterülő „Nagyvölgy” nevű fennsíkon fekszik.
Székelytamásfalva község (falu) alakulása Luxemburgi Zsigmond magyar király idejére (1367-1437) tehető. Első írásos említése Luxemburgi Zsigmond Konstanzban, 1415. május 19-én keltezett adománylevele, melyben: Gergely fia György de Thamasfalua és vérszerinti testvérei, illetve utódaik számára a bosnyák és a Velence elleni hadjáratokban tanúsított vitézségért címert és veszteségeik kárpótlására birtokot adományoz.
A falu 179 évig, (1415-től 1594-ig) volt a Tamásfalvi család birtokában, ebből az időből származik újabb írásos említése, az 1567. évi regestrumban Thamasfalva néven 10 kapuval szerepel. Nagyajtai Thúri (Thury) Márton Tamásfalvi Katával kötött házasság révén 1865-ig a Thury család uralja a község birtokainak jelentős részét.
A korábbi Thury birtok – vélhetően felvásárlás útján – 1865-tól kerül a Bányai család tulajdonába, amely egészen 1949-ig, az államosításig bírta a község területeinek jelentős részét. A kiegyezéstől 1949-ig jelentős birtokkal rendelkezett a falu területén a Hollaky család is.
A református egyházközség története
A Református Egyházközség első írásos említése 1615-ből származik, feltehetően erre az időszakra tehető az első iskola alakulása is, mivel egy 1606-os adásvételi szerződés, eladóként említi az akkori schola-mestert Komollói Pált.
A református egyházközség 1677-ben azonban már anyaegyház. Anyaegyház jellegét a XVIII. században is őrizve, Szörcsével közösen tart lelkipásztort és tanítót. Az 1680-ban tartott egyházmegyei vizitáció alkalmával felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint: “Mostan is az templum, cimiterium es harangh labb sok fogyatkozassal vadnak” – akárcsak 1677-ben.
A sok fogyatkozást tetézte az a tűzvész, melynek nyomán 1723-ban, már a korábbi templomnak a „ruinái”-val szembesíti a vizitációs bizottság az eklézsia vezetőségét.
Az egyházközség második templomának épülése 1775-re tehető. A korabeli jegyzőkönyvi adatok szerint ekkor is csupán “egy kis fából készült oratóriuma van prédikáló székkel és fapadokkal”.
A református templom
Az egyházközség jelenlegi temploma 1875-1876 között épült közadakozásból. Alapkövét 1875. május 14-én tették le és a kepéző gazdák egyenként 1 köböl kő és 2000 darab téglával járultak hozzá az építéséhez. A kivitelező Cseh István építész 3900 forintért vállalta a templom felépítését. A templomhajó keleti részében található karzaton, a szabadkai származású, Kézdivásárhelyen megtelepedett Kolonics István (1829-1892) orgonaépítő, “négy octavos, hat változatú” (regiszteres) orgonája található, játszóasztalán a következő felirattal: “Kolonics István 154dik műve Kézdi-Vásárhelyt 1881.”.
A tkts. Vajna Károly és neje Gál Rozália által adományozott szószékkorona, illetve az úrasztala 1876-ból származik, ez utóbbin festett felirat emlékeztet az adományozóra és az adományozás évére: “Mind Templomban Ezt a zasztalt Készíteté Pataki Áron Mind Megyebíró Ajándékul”.
A templomot 1876. augusztus 13-án szentelte fel Magyarosi Ferenc esperes.
A templom mellett, egy kis fából ácsolt haranglábban helyezték el az egyházközség harangjait. Az időközben megrepedt harangok helyett 1893-ban, Westfáliából, egy Bochumi harangöntő műhelyből két új harangot hozatott az egyházközség.
A nagyobbik „disz-hangú” acélharang 163, míg a kisebb „g-hangú” 90 kilogrammot nyomott. Mindkettő felirata: “Geg. Vom Bochumer, Bochum – Isten dicsőségére közadakozásból készítette a tamásfalvi ref. egyházközség 1893. évben”.
A kisebbik harang helyett, amely az I. világháborúban hadicélokra elrekviráltatott, a hívek 1923-ban közadakozásból egy új 222 kilogrammos „d-hangú” bronzötvözet harangot öntettek, melynek felirata: “Isten dicsőségére közadakozásból készítette a székelytamásfalvi egyházközség 1823-ban”
A harangok számára méltó lakásul, a korábbi fából készült harangláb helyett 1927-ben a hívek közadakozásból egy 32 méter magas tornyot építettek, Nagymihály Sándor építőmester vezetésével. 1927. október 21-én a templomot és torony újraszentelésén Vásárhelyi János püspök-helyettes végezte mind az igehirdetői, mind a megáldó szolgálatot.
A Kelet-Nyugati tájolású templomhajó 19,20 méter hosszú, 9,60 méter széles, a belmagassága pedig 7,50 méter. A templomhajóban található ülőhelyek száma 228 (38 pad). Öt ablaka közül kettő Délkeleti, egy Délnyugati és kettő Északnyugati irányba néz. Két bejárata van, egyik a toronyból, a másik a cinteremből nyílik. Egy karzata van a torony felőli bejárat felett az orgona számára.
A cinterem, amelyben a világháború hősi halottainak emlékműve is található négyzet alakú, hossza és szélessége egyaránt 2,75 m, magassága 3 m. Ez a templom délkeleti oldalán található, és ebből nyílik a templom főbejárata. Az itt található, az elesett hősök tiszteletére állítatott emlékművek közül a régebbi két táblára osztott faragott kő, 1958-ban készült. Az egyházközség 2001. október 6–án, az 1848 – 1849. közötti szabadságharcban elesett hősök tiszteletére egy új, fehér márványból készült táblát helyezett el.
A torony 32 méter magas, szélessége 2,60 m és hosszúsága 3,60 m. Az 1940-es, illetve az 1977-es földrengések nyomán a tornyot és templomot egyaránt súlyos rongálódások érték amelyeket, szintén közadakozásból javított ki az egyházközség.
A Szörcsével közösen fenntartott beszolgáló lelkészek:
1. Barátosi Ferenc 1703. – 1705.
2. Papolczi Efraim 1715. – 1721.
3. Somlyai Márton 1721. – 1755.
4. Kupán Ferenc 1755. – 1765.
5. Oltszemi Mihály Imre 1765. – 1797.
6. Palocska István 1797. – 1804.
7. Jós Elek 1804. – 1836.
8. Zakariás Károly 1836. – 1853.
9. Kállay Sándor 1853. – 1860.
10. Péter Károly 1861. – 1917.
Az önállósodás után itt szolgáló lelkészek:
1. Böjthe András 1914. – 1922.
2. Thamó László 1922. – 1926.
3. Bartha István 1926. – 1967.
4. Fikker Ferenc 1967. április – szeptember (beszolgáló lelkipásztor)
5. Kónya Ferenc 1967. – 1989.
6. Pásztori Attila 1989. február – július (helyettes lelkipásztor)
7. Bálint László július – október (beszolgáló lelkipásztor)
8. Pásztori Márta 1989. november – 1991. április
9. Zsold Béla 1991. április – 1993. szeptember (beszolgáló lelkipásztor)
10. Gazda István 1993. szeptember – 1998. június.
11. Hegyi István 1998. októbertől.
Photo Gallery Slideshow
TEKINTSE MEG KÉPGALÉRIÁNKAT!
